Tűzzel vassal

2008 február 5. | Szerző: Casperanyu |

Már régóta tervezem, hogy leírjam ezt a bejegyzést az utókornak a babaúszásról.
Köszönöm drága Manka, hogy próbálsz “fényezni” babaúszás témában, de az igazság elkeserítő.  :))

Az történt, hogy anno elkezdtünk járni Casperrel tavaly tavasszal az úszásra. Jártunk szorgalmasan, de jött a nyáriszünet és az arcüregem (bár néha azt hiszem, hogy ezek csak kifogások)-lényeg az, hogy nem siettük el a visszatérést. Amikor elmentünk a hosszú hétvégére és újra “vízreszállt” Pufifej, akkor jöttünk rá, hogy ez a jó pár hónap kihagyás bizony mély nyomokat hagyott.
Visszatérni most sikerült januárban. A dologban az a legpozitívabb, hogy így minden héten 2x biztosítva van a meeting a “Mininyúl családdal”. (Tudom, eddig sem rajtuk múlott :)))
Most szombaton is sikerült összehozni egy jó kis közös úszós-játszós napot. Bővebben lehet a témáról olvasni a Mininyúl naplója című blogban, ahol eme történelmi esemény fényképekkel is dokumentálva van.
Szóval elég gyatrán megy a dolog egyelőre, bár az oktató szerint ez teljesen normális reakció és hosszú idő kell , amít teljesen visszaáll. Én a szombati napot megúsztam szárazon (a szó szoros értelmében), hála Apának és Vivinek. Casper fiam viszont nem zárt a szívébe-a folytonos ordítás mellett néha segélykérő pillantásokat küldött felém. Itt jegyezném meg, hogy Apával jobban járt, mint velem, ugyanis neki az óra vége felé már nem volt szíve a merülést gyakorolni vele. Én a magam részéről tuti folytattam volna a terrort, bár lehet, hogy ezt a spártai módszert csak a saját gyerekemnél alkalmaznám, mert szegény Mininyulat első riadalmamban majdnem visítva kikaptam Manka kezéből. (Már szervezem a Nyúl felszabadítási front nevű alakulatot, aki háborút indít a szadista babaúszó módszerek ellen)
Egyébként a Nyuszilány már nagyon ügyes-majdnem egy levegővel szeli át a fél medencét a víz alatt is vigyorogva.(Ebben Mankának nagy része van) 🙂
Holnap is megyünk , remélem már több sikerrel. Bár szerintem a sírás 90%-ban hiszti, ugyanis a gyereknek nem a vízzel van baja. Még a merülésre sem tudom fogni, mert az is megy. Az a helyzet, hogy nem szereti ha csinálni kell valamit, amit nem akar. Ezzel általában mind így vagyunk, de szívszakadás mellett mégis kitartok.

Lehet, hogy elhalasztom a toborzást addig, amíg én is kategórián kívül fogok esni.