Családom és egyéb állatfajták…:)

2008 február 20. | Szerző: Casperanyu |

 Kicsit fárasztó napok (hetek) vannak mögöttünk.
Butch érkezése miatt lassan át kell alakítanunk az egész teraszt, ugyanis a minap rajtakaptam, hogy az átmenetileg “kilakoltatott”, egyébként teljesen működőképes  porszívó csövét rágcsálja. Ugyanígy járt egy szatyor kidobásra ítélt cipő és a kerti lámpák is. Ez utóbbit Leonció nem teljesen komplett kislánya etette meg a kutyával. Elmondása szerint nem talált botot, amit odaadhatott volna neki, ezért kreatívan kihúzta a lámpát és annak a szárával szórakoztatta az ebet. Apa teljesen berágott, teszem hozzá joggal, amikor számszerint 4 darab lámpát kukázott ki miatta. Panna ugyanis átjárt hétvégente játszani a kutyával, amivel nem lett volna semmi baj addig, amíg nem kezd el gonoszkodni vele. Az ablakból láttam, hogy füvet, köveket és egyéb dolgokat töm a kutya szájába. Hiába szólt rá Apa, közölte, hogy az ízlik neki!!! Már éppen azon kezdtem gondolkodni, hogy milyen ürüggyel fogom letiltani Pannát a kutyázásról, amikor észrevettem, hogy a kutya anyagcseréjéhez képest feltűnően kevés a kertünkben a kutyagumi. Átnéztem a kerítés túloldalára Leonció kertjébe és legalább 20 Butch által elhelyezett aknát láttam. Gyorsan átmentem és összeszedtem. Ezzel az ürüggyel azonnal megcsináltam a kerítést, megszűntetve ezzel a felügyelet nélküli átjárást.Nagyon sajnálom, mert így a mi közlekedésünk is jóval nehezebb.
Szerintem egyébként nem teljesen kerek valami azzal a kislánnyal. Ha nem szeretném ennyire a  szüleit, már régen elhajtottam volna. Hogy értsétek mondok egy példát: Egyik szombaton nálunk játszottak Vivivel. Panna szeretett volna átjönni “Barbizni”. Nem telt el 5 perc sem, amikor sírva kirongyol a gyerekszobából és közli, hogy ő éhes és haza akar menni. Mondtuk neki, hogy itt is van kaja és nagyon szívesen adunk neki, de ő ragaszkodott ahhoz, hogy elmenjen. Bementem Vivivhez, mert azt hittem, hogy összevesztek, de semmi ilyen nem történt. Igazából Vivi sem értette az egészet, mert amíg ő elkezdte kipakolni a babaházat, Panna egyszerre sírvafakadt, hogy-“Vivi nem fogja őt kiengedni a szobából!!!” Mondta neki, hogy felőle akkor megy, amikor akar, erre ő összeszedte a cuccait és elment. Ha más gyerekről lenne szó kételkednék a dologban, de tudom, hogy Vivi ilyen téren nem lódít. A helyzet már kicsit kezd kellemetlenné válni, mert én egyre kevésbé tolerálom a dolgait és hát mégsem mondhatom meg a szüleinek, hogy egy gyökér a gyerek! (bocs, de tényleg!)

Savanyánéval eddig sem volt túl felhőtlen a viszonyom a “vérengzés” (macskák vs. naposcsibe) óta, de most végképp betettem a kaput magam mögött. Megint lett egy új kutyájuk az öreg méregzsák tacskó mellé. Az csak egy dolog, hogy nappal vonyít folyamatosan a kutya, de éjszaka is rázendít, mert a nagyobbik állandóan kilóg a kerítésen. Vonyít, vonyít, vonyít állandóan és átjár hozzánk a kerítésre rágott lyukon keresztül.

Háromszor szóltam a kiscsajnak (Savanyáné lányának), de semmi nem történt. A hétvégén betelt a pohár, mert ismét átjött és felzabálta Butch kajáját. Elkaptam Sné pasiját (szintén IQ fighter) és kértem, hogy találjon ki valamit, mert Apa leegyszerűsíti a történetet sörétek segítségével, mire közölte velünk, hogy a kerítést a szegélynyírónk szaggatta szét!!! (Jelzem, damilos) Ezt inkább nem reagáltam le. Úgylátszik fogta a dolgot, mert estére puffogva, de megcsinálta!
Tegnap este sikerült némi revansot vennem, amikor Sné sűrű bocsánatkérések közepett átjött, hogy szeretné megkeresni az elkóborolt tyúkját, aki 2 napja nem talál haza. Utolsó tartózkodási helye a mi teraszunk volt.
Végül Leoncióék garázsában találtuk meg. Mivel még nem voltak itthon, próbáltam hívni őket, hogy a kertjükben pásztázó halvány fénycsóva én volnék és ne üssön le élből ha meglát. 🙂
A macskák kezdenek hozzászokni Butch jelenlétéhez. Főleg Nyunyesz húzgálja az oroszlán bajszát, ugyanis feltartott farokkal sétál előtte és élvezi, ha a kutya néha jól megkergeti.  “Disz iz dö begining a bjutiful frendsip.”