“Nyomorultak” :)

2008 május 17. | Szerző: |

 A tegnapi napot ismét a “balesetiben” töltöttük, most Leonció jóvoltából. Ő ugyanis hetente 2x egy számomra kimondhatatlan nevű japán küzdősportot űz elég magas szinten. Na, csütörtökön sikerült addig senseikednie, amíg kifordult a jobb térde. Szegényt másnap vittük a kórházba. Kedden ismét mehet, mert sajna műteni kell. Mindenesetre élég mókásan festettünk, amikor a gipszes tologatta a folyosón a másik sántát hordágyon-másik esetben én tologattam Leonciót és Apa sántikált utánunk. 🙂 A szép kórházi délelőttön felbuzdulva Apa úgy döntött levágja/vágatja velem a gipszet. No comment. 30 fölötti felelősségteljes hímegyed. Ő tudja. 🙂


Más!
Dagi névre hallgató macskánk megkerült a mai napon, pedig Apa már délelőtt elkönyvelte leírható veszteségként. Örülök.


És végezetül egy módszer,hogy hogyan altassunk gyereket:



 

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. f says:

    a férjem anno, mikor fájt a foga, magának akarta kihúzni..
    azt hiszem, minden rezdülésedet értem a témával kapcsolatban 😀
    végül mi lett a gipsz sorsa?
    Kicsi fiad meg Tündér Lala, ahogy alszik.. (teszem hozzá, nekünk még ez sem jött be)

  2. Kata says:

    Éééééédes ez a gyerek 🙂

  3. Amilgade says:

    🙂
    Régebben mi is így altattuk Macust! Tuti siker volt!!!


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!