Persze akkor söpör rajtunk végig, amikor a legkevésbé várjuk. (már, ha ilyesmit szokás várni)
Szóval először megkaptam én, majd hétvégére a Malac, végül szegény Apán ütközött ki a napokban elég rendesen. Casperen csak a nyűglődés és a rengeteg orrfolyás látszik, nekem a torkom fáj, Apát totálisan letaglózta.
Azt hiszem most kezdünk kimenni belőle, ami nagy megkönnyebbülést jelent tekintve, hogy a “majdnemmásféléves” kezdi egyre határozottabban kinyilvánítani az akaratát. Ez elsősorban a körömvágásnál és az orrszívásnál/törlésnél jelentkezik oly mértékben, hogy lassan szerződtetünk még egy embert harmadiknak a feladathoz.
Ma egy kicsit lustultunk, mert meglátogattuk az egyik barátnőmet. Az eredetileg rövidre tervezett látogatásból játék, játszótér, alvás majd közös ebéd lett. Sikerült annyira elfáradnia, hogy elaludt az “esernyő”kocsiban, ami önmagában nem nagy szó, de Malacnál ez még a másfél év alatt nem fordult elő!!
Örültem, mert a múltkori játszótér látogatásunk nem sikerült valami fényesen. Konkrétan a barátnőmmel többet hintáztunk, homokoztunk, mint a gyerek-ő végig az ölemben tartózkodott és csak az üdítőjét szorongatta.
Most minden jól ment-egy Mininyúlhoz hasonló kislánnyal halandzsáztak a homokozóban véletlenül sem rendeltetés szerűen használva a játékokat.
Megnyugodtam, hogy mégis megfelelően szocializált a gyerekem. 🙂
A helyzet az, hogy itthon szinte minden van, ami a játszin-hinta, homokozó…stb. Igaz, a homokozó még félkész állapotban (homok nélkül) leledzik, de ünnepélyesen megígérem, hogy hétvégén orvosolom a problémát!!
Úgyhogy nem voltunk rákényszerítve a mindennapos játszótér látogatásra, de én úgy gondoltam, legyen csak gyerekek között.
A gépem újjáéledt Leonciónak köszönhetően, így Apa visszakapta a laptopját, aminek szerintem nagyon örül. 🙂
Igaz, nem mindig találok meg dolgokat a feltámasztott masinában, mert finoman szólva nem jár egy rugóra az agyunk Leoncióval. Ennek két oka van: 1-ő férfi, 2-informatikus. Ezt nem magyaráznám bővebben. 🙂 De hálás köszönet érte.
Elég pörgősen telnek mostanság a napjaink, mert (bár nem szerencsés előre elmondani)ha minden úgy akarja odafenn és idelenn és összejön, úgy néz ki nyitunk Apával egy baba és gyerekturit. Aki fázik a turi szótól, annak “szeköndhend”.
A helységet már kibéreltük és most azon munkálkodunk, hogy mihamarabb nyitni tudjunk. Apa a papírokkal/ért szaladozik, én a “szépészeti” részt (lásd: függöny…stb. ) intézem. Remélem összejön. Apa lesz ebben a nagy segítségem, mert tudja úgy alakítani a munkáját, hogy felváltva legyünk otthon Pufifejjel. Bővebbet és természetesen képeket teszek fel a maga idejében. 🙂