Csak úgy…

 Ma egészen laza napunk volt.

Én délelőtt boltoztam, Apa megnyerte ismét a gyerekeket, aztán tettünk egy kis kitérőt egy új nagykerbe és vettünk egy nagy zsák ruhát.

Délutánra vártuk Apa egyik féligmeddig kollégáját és annak barátnőjét vendégségbe. Jó kis grillparti kerekedett a dologból.

Casper egész nap “nagyon élt” (ahogy Apa mondaná). Szerintem megint jön a foga, mert nagyon nyüsztetős és megint annyit kakil, hogy vörös a popója.

Megérkezett a napokban Anyóstól a kacsás bili, amelyen még Vivi gyakorolta eme fontos művelet elsajátítását. Sárga, egy vigyorgó kacsfej van az elején és van rajta 2 kapaszkodó szigorúan csúszásgátló anyagból a nehezebb helyzetekre.

Kíváncsiság képpen odatettük Casperarcnak és megmutattuk a helyes technikát (persze csak jelzés szinten). Ennek az lett az eredménye, hogy felcipelte a kanapéra és 2 lábbal beleállt a közepébe. A kép akkor lett teljes, amikor brümmögni kezdett és széles vigyorral nyugtázta az arcunkra kiülő röhögéssel vegyes döbbenetet.

A bilizés előszobájaként már sikernek könyvelhetjük el, hogy hangos Apa, Anya beee! -felkiáltásokkal jelzi, ha sikerrel járt és tele a pelus. Remélem jövő héten itt a jóidő és elkezdhetünk pucér popóval gyakorolni.

Tovább a blogra »