Nyanyu-nyanyu, zity-zity

2008 szeptember 7. | Szerző: Casperanyu |

Aki olvassa D Tóth Kriszta Lolablogját, az tudja miről beszélek- Casperarc ugyanis Lolához hasonlóan beszélni kezdett. Igaz a leányzó már tisztán és érthetően, kerek mondatokban teszi ezt, az én fiam pedig halandzsázik (ezt tudjuk be a majd másfél évnyi korkülönbségnek), de visszafordíthatatlanul megindult a kommunikáció útján. Mindent, de mindent kommentál és kérdez és megoszt velünk.
Újabban szokásává vált az árulkodás. Ezt általában Vivivel szemben alkalmazza azokban a helyzetekben amikor a nővére galád módon nemet mond valamire.De szokott apás-anyás panasznapot is tartani.
Vivitől rengetg mindent tanult. Ilyen például a víz szó, amely visszavonhatatlanul az agyába vésődött és úton-útfélen kurjongatja. Ilyen volt például augusztus 20.-a, amikor a tűzijátékot volt szerencsénk a Művészetek Palotájánál megtekinteni, ami ugye a Duna parton van. Minden ismerős és ismeretlen embernek (a gatyájuk rángatása közben) széles gesztusokkal adta tudtára, hogy amit látnk az vvvíííízzzz! Általában jól vették az emberek.

Másik szokása a telefonálás lett. Az éppen hiányzó családtagot napjában minimum 3x fel kell hívni és egy beköszönő ” ha zia!” után sajátos babanyelven el kell mondani a nap addigi eseményeit.
Az egyre bővülő szókincse már alkalmas arra, hogy a szomszédból pár napja hazaköltöző Nyunyesz macskát idomítsa, amit az érintett (bár igen béketűrő) néha azért nehezményez. A tőlünk hallott “Nyunyesz, sicc!” felkiáltással napjában többször “Nyanyu, nyanyu zitty-zitty”-re módosítva kergeti szerencsétlent.