Egészség-ügy

2008 május 23. | Szerző: Casperanyu

 Itt a nyár, a sok fű-fa-virág és kezd kiújulni az allergiám. Mivel tavaly az állapotom katasztófálisan romlott, idén úgy döntöttünk nem bízom a véletlenre és az utolsó (még nem próbált) módszerhez fordulok. (Pontosabban utolsó előttihez, de az orrsövény műtétet nem sorolnám a lehetőségek közé)
Szóval bejelentkeztem Apa munkatársához aki masszázzsal és akupunktúrával foglalkozik, hogy vegyen kezelésbe. Most fülenként 4-4 tűvel a fejemen mászkálok , ami minimum 8-10 napig benne marad, aztán csere.
Kicsit paráztam, mert nem nagyon tudtam elképzelni, hogyan fogok tűkkel aludni, de hát tetováltattam is és ugye gyereket is szültem, úgyhogy ez ahhoz képest smafu. Tényleg nem volt túl kellemes, de kibírható. Az éjszaka is tűrhető volt, bár néha arra keltem, hogy “stimulálom az idegpályákat” álmomban.
Összességében lassan két nap után ki merem jelenteni, hogy megérte. Reggel nem keltem tüsszögve, ami nagy csoda, mert már nem is emlékszem mikor fordult elő velem utóljára. Elmaradt a déli “fújnám-nem jön-orrspray-úgy sem szelel “műsor is , tehát nagyon elégedett vagyok. Remélem hosszú távon is beválik.

Más!
Leonció ma hazatért a kórházból és kijelenthetjük igen nagy szerencséje volt, hogy megműtötték! Csoda dolgokat talált a doki a lábában-több apró levált darabkát és részleges keresztszalag szakadást is. Örülhet, ha nem kell pótolni-mindenesetre a kimondhatatlan japán sportot újra kell tárgyalnia a dokival. marad az “öreg fiúk-sörfoci”. 🙂

“Nyomorultak” :)

2008 május 17. | Szerző: Casperanyu

 A tegnapi napot ismét a “balesetiben” töltöttük, most Leonció jóvoltából. Ő ugyanis hetente 2x egy számomra kimondhatatlan nevű japán küzdősportot űz elég magas szinten. Na, csütörtökön sikerült addig senseikednie, amíg kifordult a jobb térde. Szegényt másnap vittük a kórházba. Kedden ismét mehet, mert sajna műteni kell. Mindenesetre élég mókásan festettünk, amikor a gipszes tologatta a folyosón a másik sántát hordágyon-másik esetben én tologattam Leonciót és Apa sántikált utánunk. 🙂 A szép kórházi délelőttön felbuzdulva Apa úgy döntött levágja/vágatja velem a gipszet. No comment. 30 fölötti felelősségteljes hímegyed. Ő tudja. 🙂

Más!
Dagi névre hallgató macskánk megkerült a mai napon, pedig Apa már délelőtt elkönyvelte leírható veszteségként. Örülök.

És végezetül egy módszer,hogy hogyan altassunk gyereket:

 

Közkívánatra

2008 május 15. | Szerző: Casperanyu

 Közkívánatra bemutatnám a legfrissebb Yoda fotókat. A before képekkel még adós maradok, bár arra a látványra jobb nem emlékezni.
Azóta hál’istennek sokkal jobban van és úgy néz ki a füle is megmarad. Hízik is szépen, mert válogatás nélkül eszi mindenki kajáját. Még jó, hogy a hörcsögéhez nem fér hozzá.
Butch-al rendezték az erőviszonyokat is, nevezetesen a kicsi a főnök. Ő eszik először és a házába sem engedte be 2 napig a nagy maflát. 🙂
Sajna örömömet beárnyékolja, hogy Pufi névre hallgató exkandúrunk eltúnt, illetve 4 napja nem jött haza. Remélem csak csavarog és előbb-utóbb megjelenik.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kicsi is, csúnya is, de a miénk! :))

Spárgapörkölt

2008 május 15. | Szerző: Casperanyu

 Szeretettel dokumentálva f-nek!

Mi is felbátorodtunk és kipróbáltuk Apa kollégájának a receptjét-nevezetesen a spárgapörköltet.
Ugyanúgy készül mint a rendes húsos pöri, csak kihagyod a húst. Vegyesen tettünk bele fehér és zöld spárgát. (a zöld fincsibb, puhább volt)
Hááát! Látványra elég bizarr és az íze is érdekes. Rossznak nem mondanám, de tutira nem fogom havonta főzni a családnak. 🙂
Egy fényképet megért:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mentségére legyen mondva még a folyamat elején készült a kép! :))

 
 
 
 

 

Állatira bővül a család

2008 május 12. | Szerző: Casperanyu

 Megfogadtam, nem, nem, több állat nem!!  Aztán mégis. Igen, beköltözött.
 Jellemzői: 4rövid láb, tömpe orr, kurta farok, eszméletlen horkolás, büfögés és egyéb gusztustalan dolgok.
 A történet a következő:
 Apa szokás szerint dolgozott, amikor felhívott, hogy menjek mert menteni kellene egy nagyon szerencsétlen ebet. Ott ténfereg a kamionok között egy kis francia bulldog kutyus halál soványan és összeverve, nagyon rossz állapotban. Ő bizony nem hagyja ott, de a döntés az enyém, ha gondolom mentsük meg! (Köszi!)
A nagyobb hatás kedvéért átküldött mms-n egy képet. Hát, mit ne mondjak tényleg cudarul nézett ki szegénykém. Amikor megláttam, már nem volt szívem otthagyni, úgyhogy kocsiba ültem és összeszedtem. Gyorsan elvittem az állatkórházba, ahol rendesek voltak (ismernek minket) és annyira megsajnálták, hogy elég akciós áron kezelték csórikámat.
Infúzió, csomó szuri, miegymás. A fülén lévő seb a legcsúnyább. Nem volt biztos, hogy megmarad, csak másnap amikor megjöttek a laboreredmények derült ki, hogy a látványhoz képest jó állapotban van. A füle még kezelés alatt áll-remélem menthető.
Azóta szépen kerekedik és kiváló jelzőkutyának bizonyul. Konkrétan mindent és mindenkit megugat. Látványra nem egy mutatós jelenség, de roppant hálás jószág.
Úgyhogy marad. Végleg. Szükség is van rá, mert a roppant félelmetes Butch mellől ellopták mindkét biciklinket. Hátha a kicsi hatékonyabbnak bizonyul majd. 🙂

Mellékelek majd before és after képeket is Yodáról, ugyanis ez lett a neve.

Végre

2008 május 5. | Szerző: Casperanyu

Végre úgy néz ki sikerül megírnom egy éppkézláb bejegyzést és képeket is tudok felpakolni, ugyanis ma úgy ébredt a gépem, hogy akar működni! 🙂
 Reggel hazahoztuk Apát a munkahelyéről és most megkísérli elaltatni Casperarcot. Tehát végre csend van. Ebéd még nincs, de netezek és ez jóóóó! 🙂
Apa elérkezett tűrőképessége határához és már ma leveteti a gipszet. Ennek részben az is az oka, hogy eltört pár helyen és kissé funkcióját vesztette. Én felajánlottam, hogy levágom, de azt mondta, ha mi vágjuk le az már öngyógyításnak számít és úgy már nem lenne pofája visszamenni a dokihoz…..        ….bocsi, mennem kell-este folytatom.

…folyt.
Szóval , kiadós alvás után megjártuk a kórházat. Apa kapott dizájnos járógipszet (sajna nem menekült)-2 rossz közül a könnyebbiket választotta és egy könnyített műanyagot pakoltatott fel magának. Kicsit féltem, hogy Pufifej nem lesz együttműködő várakozás közben, de szerencsére lehaverkodott egy másik kisfiúval, akivel jelzés szinten fogócskázni kezdett. Nagyon édesek voltak. Extra programként Apával hordágyazott is, amit nagyon élvezett. Én már kevésbé, ugyanis a betegtoló fiúcska bizonytalan időre eltűnt, így jobb híján én tologattam őket ide-oda.
Casperarc jól elfáradt, úgyhogy fürdés közben már nem volt túl együttműködő.
Végezetül megkísérlem publikálni a fent említett fotókat:

 

 

 

Végem van

2008 május 4. | Szerző: Casperanyu

 Teljes végelgyengülés jellemzi a mai napomat.
Már az éjszaka sem volt egyszerű, ugyanis Casper majd 1 órán keresztül ordított annyira fájt a foga szegénynek. Apával felváltva ringattuk éber kómában. Reggelig a mi ágyunkban is maradt, ami lassan már megszokott dolog, de kezd elszemtelenedni, mert csak Apa párnáján (és fején) tud aludni. Ez szegény Apának elég kényelmetlen pláne gipszes lábbal, ami lelóg az ágyról a törpe miatt. Próbáltuk odébbtenni, de sikertelenül. Bíztam benne, hogy ma kellően fáradt lesz és többet alszik majd de Leonció keresztülhúzta a számításaimat. A feleségével délelőtt elmentünk babakocsit nézni és Vivinek ajándékot venni a szülinapjára, amit jövő vasárnap tartunk. Addig Leonció elvállalta, hogy szitterkedik Casper mellett. Sajna L-nak megvan az a mágikus képessége (és szélles válla) mint Apának, hogy sikeresen el tudja altatni a fiamat. Ez ma is így történt, úgyhogy mire visszaértünk mondanom sem kell, hogy másfél óra alvás után boldogan rohangált Pufifej. Utána természetesen nem volt hajlandó több értékes időt a napból alvással tölteni, úgyhogy pörgött egész nap.
 Néha azt érzem, hogy meghaladja a képességeimet az anyaság és ami vele jár. Apa megnyugtatott, hogy ugyan ő nem nő, de szerinte nem vagyok egyedül a nyomorommal.
Délután takarítás közben csúcsosodott ki a probléma, amikor minden áttakarított négyzetmétert tönkretett egy törpetornádó.
-szétpakolta a vasalásra váró tiszta ruhákat
-hogy teljes legyen a dolog át is gyalogolt rajtuk homokos szandállal
-módszeresen megszabadított a dobozától egy 100db-os papírzsebkendőt (természetesen akkor, amikor végeztem a rendrakással)
-a szemetesből kiszedett egy tejesdobozt és a benne lévő pár csepp tejet némi kávézaccal szétmaszírozta a konyhapadlón (természetesen felmosás után)
Apa ezekre reagálva szokta feltenni azokat a nem túl szimpatikus kérdéseket, hogy:
 -Miért nem volt összekötve a szemeteszsák?
 -Hogyan került a paírzsepi a gyerek kezébe?
 -Miért van a ruháskosár a földön?              
 -Miért nem vettem le rögtön a cipőt a gyerek lábáról?
Erre én üvöltve válaszolnám, hogy CCCSSSAAAAAKKKK!!!    🙂

Krónika

2008 május 3. | Szerző: Casperanyu

Köszönjük a bíztató szavakat. Még keddig marad a fekvőgipsz Apa lábán és sanszos, hogy utána járót kap, pedig nagyon szeretne kiegyezni bármilyen más nem gipsz jellegű gyógyászati segédezközzel. Ma ugyan kitalálta, hogy levágja “ezt a sz*rt”, de erről egy egészségügyis barátnőjének sikerült lebeszélni. Ettől kicsit megnyugodtam. Addig én sofőrködöm neki, bár mellette azt is elfelejtem, amit eddig tudtam. Kezd bebizonyosodni, hogy a hosszú házasság titka a ritka találkozás. A “baleset” után 2 napig nyírtuk egymást-mára hál’istennek ez rendeződött. Ha nincs velem hiányzik nagyon! :)))
Drága Manka! Ma nem mentünk úszni, mert bent voltunk a Széf c. műsor válogatásán és elég lehetetlen időpontot kaptunk. Mit ne mondjak nem hiszem, hogy elég érdekesek lettünk volna-a jelentkezők számát jól érzékelteti, hogy a 4754-es sorszámot kaptuk! ÁÁÁ!!!
  Casperre addig anyósom vigyázott több-kevesebb sikerrel, ugyanis mire visszaértünk sikerült beszereznie jópár horzsolást és a száját is beütötte, ami nagyon vérzett. Szerencsére komolyabb baja nem lett és megmaradt a kincsként kezelt 4 darab foga is! 🙂
Rendesen elfáradtunk és Apa éppen most küzd az altatással, ami iszonyú cirkuszokkal jár mostanában.

A múltkori bejegyzésem elég felemásra sikeredett, mert nem akartam eltűnni és szerettem volna több képet publikálni, de a rendszer megint nem engedte.

Ez történt a hétvégén:

2008 április 29. | Szerző: Casperanyu

 

 

A képhez nagyon nem kell kommentet fűznöm. Itt a bizonyíték, hogy nálunk semmi sem megy simán. (még egy hétvége sem)
Az történt, hogy elmentünk nomádkodni Leoncióékkal hétvégén Esztergomba. Minden jól alakult volna, ha Apa nem tett volna egy szerencsétlen mozdulatot, aminek következtében letörött egy darab csont a lábfejében. Még hazavezetett a kórházig, onnan viszont már csak gipsszel engedték el. Szóval kényszerpályán van egy darabig. 🙂
Ettől eltekintve nagyon jól éreztük magunkat. Jól esett egy kicsit kimozdulni. Casper elég nyűgös volt, mert a fogai csak nem akarják megadni magukat és makacsul kitartanak.

Ez nem a mi napunk

2008 április 18. | Szerző: Casperanyu

 Illetve nem Casper napja. Szerintem megint a foga jön (azóta ebben az ügyben nem történt előrelépés-számszerint még mindig csak 4 van), mert ma még nem sikerült neki jót tenni.
A reggel (inkább hajnal) azzal kezdődött, hogy Apának be kellett vinnie az egyik emberét aki a sztrájk miatt nem jutott volna be a munkahelyére. A hajnali óracsipogásra természetesen felkeltünk mi is. C arc még igényli a napi 2szeri alvást. Ez úgy néz ki, hogy az átlag reggel 6-os kelés után még jó szívvel visszafekszik 9 körül egy órácskára. Ma reggel is ez történt, csak a fáradtsága miatt halmozottan rossz napja volt.
Délelőtt megpróbálták Apáék befejezni a tegnap elkezdett burkolást. Nem ment könnyen, de holnap már csak fugázni kell. Ez sem lesz egyszerű, ugyanis Apa dolgozik, mi babaúszunk és ráadásnak anyám is bejelentkezett.
Én próbáltam a kerítés és homokozó befestését befejezni, de nem ment.  Délután hivatalosak voltunk egy rendezvényre, amin Vivi szerepel, de így nem mertem bevállalni, hogy mi is megyünk, úgyhogy csak Apa ment.
Most sikerült elaltatni őuraságát, így gyorsan begépelem ezt a pár sort.
Fényképeket már régen ígértem, de csak most jutottam el idáig. Íme: