Meghiúsult hétvége és a majdnem kutyalopás
2008 április 12. | Szerző: Casperanyu
Nekünk nem megy simán a szervezés -ez halmozottan igaz a hétvégére.
Terveink szerint 3 édes napot töltöttünk volna semmittevéssel Esztergomban. Mivel Apa nem dolgozott (volna-ez volt a terv) már pénteken be volt tervezve az indulás. Be is pakoltam, már csak Vivit kellett volna felkapni suli után, amikor telefonált Apa kollégája, hogy nem tud helyette bemenni vasárnap. Közben még adódott egy másik munka szombat estére is, amiben szerencsésebb, ha Apa is résztvesz, így maradtunk. A terv az, hogy 2 hét múlva ismét megpróbáljuk.
A maradás örömére Apa, Vivi és “Cseh Laci” (ez Casper babaúszó álneve) hirtelen felindulásból elmentek babaúszásra. Engem itthon hagytak, mert nem kivitelezhető az oktatás, ha én a medence szélén üldögélek. Ez az elmélet már többször bizonyítást nyert.
Addig én folytattam a gyerekszoba festését, amit már kb. 1 hónapja elkezdtem, de a folyamat kissé lassan halad, mert a másfél éves nehezíti a kivitelezést. (Holnap mellékelek képeket is)
Délután lomtalanítottunk, ami majdnem túl jól sikerült. Az történt, hogy amíg mi békésen ebédelgettünk a házban 2 fiatalkorú elkövető (nem szeretnék rasszistának tűnni, de a lomtalanításokon különösen megszaporodó népcsoport képviselője) besétált a kertünkbe és magáénak érezve Butchot kisétált vele. Bolhás szomszéd hozta vissza az utcáról. Apa gyorsan kocsiba pattant és megpróbálta őket megkeresni, de addigra elpucoltak. Teljesen kiakadtam. Legközelebb a gyereket viszik el??
Butchról egyébként zárójelben megjegyezném, hogy még velünk sem mindig hajlandó kijönni az utcára, bezzeg egy vadidegennel azonnal sétálni indul. Erről azonnal le kell szoktatnunk. Múlt vasárnap már elkezdtük a nevelését, amikor elvittük kutyaiskolába. Családilag mentünk, mert naivan azt gondoltuk, hogy max. másfél órával megússzuk, de gyorsan kiábrándítottak, amikor szóltak, hogy a foglalkozás 3 órás!!
Casper az első másfél órát elég jól viselte, aztán belázadt kicsit. Először Apa próbálkozott oktatni az ebet, majd én vettem át arra hivatkozva, hogy én leszek vele többet. Egészen ügyes volt. Egy mélypont adódott, amikor egy rámpára kellett felcipelnem (szó szerint), mert annyira félt, hogy szinte ölben vittem. Ez azért nagy teljesítmény, mert bár még csak 6 hónapos, lassan 30 kilót nyom. 🙂 Remélem hamar belejön. :)))
Ta ta ta tááááááá
2008 április 10. | Szerző: Casperanyu
ÉÉÉÉÉsssss igeeeennn!! Jelentem kidugtuk!!! Felszereltük! Működik!!!
Szóval újra itt volnék és szeretném mindenkivel megosztani amik mostanság velünk történtek. Nem biztos, hogy helyes lesz a kronológiai sorrend, de igyekszem.
Ismét ünnepélyesen megígérem, hogy mindenkinél pótolni fogom az olvasási és kommentálási lemaradást.
Nem vetettem el az átköltözési terveimet a blogspotra, csak nem tudtam még magamat nekidurálni az új blog készítésének.
Az elmúlt 3 nap történései gyorsan gépre vetve:
Tegnapelőtt sikerült felfedezni a gyerekem szájában a kezdődő szájpenészt. Mondanom sem kell marha boldog voltam. A doktornéni szerint még annyira friss a dolog, hogy abszolút kezdeti stádiumban van, hál’ istennek nem terjedt el az egész szájában, csak egy foltban.
Végre beszereztem az eddig hiánycikknek számító kullancs elleni vakcinát. Zárójelben megjegyezném, hogy mire ismét kapható lett felemelték az árát 4000 Ft-ra. Ezt nem kommentálnám.
Hogy ne legyen egyszerű a dolgom, Caspernek minimum 4 foga jön egyszerre, ami némireg menehezíti a szájában kotorászást. Szenvedünk a fogakkal járó összes kínnal, ezért tegnap dobtuk a babaúszást, ugyanis a fiatalúr délután 3-tól este fél 7-ig aludt és nem volt szívem kirángatni. Bocs Manka!
Ami a babúszást illeti: Nyuszó és Casper felváltva vonyítja végig a foglalkozásokat (na jó, csak néha). Nagyon jól elvannak egymással. A bébiromantika általában némi ujj összeérintgetésben és közös sikítozásokban nyilvánul meg. Bár Caspert kiszemelték leendő férjnek-konkrétan az oktató lány apukája jelezte, hogy 3 hónappal ezelőtt született Luca nevű unokáját megfelelő menyasszonynak képzeli el a fiam mellé. 🙂
Más!
Apáék megszerkeztették a Butch elleni, gyerekbiztos kerítést, ami a ma reggeli tesztelésen részlegesen megbukott. A kutya ellen működik, de a gyereknek kb. 30 másodperc alatt sikerült kinyitni a zárat, így itt még fejlesztésre szorul a dolog.
Mivel sikerült leválasztani és kutyagumi mentesíteni a hátsó kertet, végre pakolhatjuk ki a játkokat és a homokozót. Pár nappal ezelőtt az egyik “multiban” vásároltunk egy hintát. Apa szúrta ki, de már csak a kiállított darab volt készleten, így azt vettük meg. Először nem akarták eladni, de olyan szépen néztünk, hogy egy bababarát eladó rögtön kerített egy “illetékes munkatárasat a barkács részlegről”, aki mintegy fél óra alatt szállítható állapotba hozta a terméket. Már csak össze kell rakni. (de ismerve minket ez a művelet még minimum egy hét)
Ennyi, ami hirtelen eszembe jut, most inkább pótolnám az olvasás nálatok!!
Már majdnem….. de nem
2008 március 26. | Szerző: Casperanyu
Már majdnem van netünk! Ez már haladásnak számít. Addig eljutottunk, hogy megvettük a fémvackot (tetőbádog néven fut hivatalosan), amin keresztül kidugjuk a csövet, melyen a net fog leledzeni. Most ember nincs, aki megcsinálja. Apa előreláthatólag a jövö hétig non stop nyomja, a sógorom pedig (ő még az egyedüli, aki képes lebonyolítani az akciót) lebetegedett.
Más!
Minket megvisel az oltás, aztán lehet, hogy betegség lesz , csak én fogom az oltásra. Pedig annyira örültem, hogy az infulenzát megúsztuk. Múlt hét kedden kaptuk és a védőnő előre szólt, hogy a hatás csak 7-8 nap múlva jön ki. Ez nálunk maximálisan bejött. A szerencse a szerencsétlenségben, hogy az ünnepek jól teltek. Tegnap estére lettünk lázasak és ma is folyamatosan hőemelkedésünk van. A babaúszást így sajna dobjuk.
Megint más!
Állóháborút vívunk Savanyánéval.
Az egyik délután, a teraszajtó tárva nyitva volt, mert nagyon szépen sütött a nap. A gyerek békésen szuszogott a kanapén, én a kávémat kortyolgattam-egyszóval idilli délután volt. A festői képbe egy tyúk kiabálása hasított bele, és ha ez még nem lett volna elég, a fent említett szárnyas éppen a szemem láttára rohant be a gyerekszobába nyomában a lihegő Butch-al. Na erre felpattantam és a kutya lecsillapítása után elkezdtem keresni a tyúkot. A gyerekágy alatt találtam meg. Kissé féltem, hogy Butch méretes állkapcsa maradandó sérüléseket ejtett rajta, de az ijedtségen kívül nagyobb baja nem esett. Kikotortam és átdobtam a kerítésen. Marha mérges voltam. Már mentem volna befelé, amikor ismét éktelen tyúklármát hallottam. Megkerültem a házat és látom, hogy a kerti tóban egy erősen halottnak tűnő szárnyas lebeg a vizen. Odaérve láttam, hogy a tyúk valóban jobblétre szenderült. Kihalásztam és a már ismerős mozdulattal átdobtam ismét a kerítésen.
Hívtam azonnal Apát, hogy átcsengessek-e jelenteni az esetet, de ő a “majd észreveszik” állásponton volt, így nem szóltam semmit.
Savanyáné némán vette tudomásul a dolgokat. Azért remélem nemsokára már elkészül a végleges kerítés, mielőtt kiirtjuk a szomszéd állatállományát.
A mérkőzés állása idáig:
Macskák vs. naposcsibék 4-0
Butch vs. tyúkok 1-0
Gyors helyzetjelentés
2008 március 17. | Szerző: Casperanyu
Nos, eddig bírtam “blogtalanul”.
Eltűnésemnek nem kizárólag az az oka, hogy ennyire megorroltam a cafeblog rendszerére hanem, hogy úgy mondjam a hiba az éterben van. Az történt, hogy net nélkül tengetem mindennapjaimat az ominózus szeles, fakicsavarós vihar óta, mert letépte az antennát a tetőnkről a szél. Még mindig jobban jártunk, hogy csak az antennát és nem az egész tetőt vitte el, bár mivel ennek lassan már 2 hete, ez a tény nem vígasztal.
Egyedül a Mininyúl családról vannak naprakész információim hála a közös babúszásoknak. Most Apánál ülök az irodában és próbálom bepótolni a lemaradást. Mivel az egyik kollégája beteg, szinte beköltözött az irodába, így ha látni szeretném, kénytelen vagyok én elindulni. Apalátogatás ürügyén rátelepszem a netre és informálódom mindenki felől.
Ami a cafeblog rendszer forradalmi megújítását és a hibák kijavítását illeti-már elég régen ígérik és intézik, úgyhogy csak akkor veszem tutinak, ha már készen van. 🙂
Rengeteg dolog történt ám velünk:
-Ismét összepattantam Savanyánéval (illetve a palijával), most a kis csúnya és aggresszív tacskójuk miatt. Butch megkapta utolsó védőoltását is, valamint robokutty lett. (chipet is kapott a nyakába) Horror pénzt ráköltöttünk, de ez nem panasz, hiszen mi akartuk. Akkor kicsit már ideges lettem, amikor Sné tacskója 2 kóborkutya haverjával mancsöltve szép nagy lyukat kapart a kerítésre, amin történetesen Butch is átfért. Szerencse, hogy anyósom éppen jött hozzánk látogatóba és az utcáról visszahozta. Még jobban torzult az arcom, amikor arra megyek ki, hogy a kis dög Butch kajáját eszi. Amikor meglátott, nemhogy elszaladt volna, hanem még agresszíven morgott. Apa már felkészített az ilyen helyzetekre, így felfegyverkezve elindultam kifelé, amikor megláttam Sné pasiját. Kértem, hogy hozza vissza a kutyáját, mert le fogom lőni. Erre kiröhögött és közölte, hogy hagyjuk abba a beszélgetést, mert őt ez nem érdekli. Elpanaszoltam Apának a történteket (hátha megvéd, vagy valami), erre még én kaptam, hogy miért vendettázok a szomszédokkal, amikor itt fogjuk leélni az életünket. Mit ne mondjak, nem esett jól.
Azért foghatta a dolgot, mert igen csúnyán nézett az említett úriemberre. Ez hathatott, mert megkötötték a kutyát, amire eddig még nem volt példa. ( Apának van egy ilyen képessége-kihasználva, hogy kopasz és nagydarab, igen zorallul tud nézni.) Ez nálam nem szokott működni-kipróbáltam, de nem voltam elég félelmetes.
Ami a net folytatását illeti:
Szóval vihar jött, antenna ment, netnek vége. Felhívtuk az illetékes szolgáltatót, akit eleve csak 3 nap után tudtunk elérni, hogy lenne egy ilyen problémánk. Felvették az adatainkat és már előre elnézést kértek, mert annyi de annyi kár érte a rendszert, hogy még csak hozzávetőleges időpontot sem tudtak mondani, mikorra jönnek. Egy hét eltelte után már b..tattam Apát, hogy b..tassa őket. A keménykedés telefonon is működött, mert másnapra azonnal bejelentkezett egy szerelő. Hát, mit ne mondjak, olyan volt, mint a hátramenés. Kb. 10 percig nézegette lentről a fityegő antennát, mire mondtam neki, hogy talán fel kellene menni. Nagy nehezen felmászott, de kiderült, hogy nagyobb a baj. A leszakadó antenna teljesen szétszedte az egész kéményt, amit valószínű, hogy újra kell rakni. Mire ez a tény megállapításra került eltelt egy óra. A megoldás az lesz, hogy ki kell dugni egy csövet a tetőn keresztül és arra lesz felerősítve az antenna. A megoldáson már dolgozunk.
Hogy Casperről is szóljak: Holnap kapjuk a 15 hónapra járó oltásunkat, amitől egy kicsit félek, mert senki nem mondott még jót róla illetve a hatásairől. Remélem nem lesz semmi gáz. Ha minden igaz szerdán tudunk még jelentkezni, addig is olvassatok és kommentáljatok! Millió puszi mindenkinek!
Azt hiszem itt a vége
2008 február 23. | Szerző: Casperanyu
Azt hiszem befejezem a blogírást-legalábbis a cafeblogban. Nem szertném ezt tenni, de már az is sok volt, amikor át kellett költöznöm a Casper2 blogba rendszerhiba miatt.
A legutóbbi bejegyzést is csak nagysokára (majdnem másfél hét) tudtam kiszenvedni. Vagy a rendszer dobott le, vagy nem mentette el, vagy csak egy részét publikálta. Képet feltölteni már nem is merek. Most meg ti jeleztétek, hogy nem lehet hozzászólni!! Kezd elegem lenni a dologból. Három sikertelen bejegyzés után komolyan elgondolkodtam azon, hogy abbahagyom. A másik megoldás az lenne, ha Amilgadehez hasonlóan én is átmennék a blogspotba.
Családom és egyéb állatfajták…:)
2008 február 20. | Szerző: Casperanyu
Kicsit fárasztó napok (hetek) vannak mögöttünk.
Butch érkezése miatt lassan át kell alakítanunk az egész teraszt, ugyanis a minap rajtakaptam, hogy az átmenetileg “kilakoltatott”, egyébként teljesen működőképes porszívó csövét rágcsálja. Ugyanígy járt egy szatyor kidobásra ítélt cipő és a kerti lámpák is. Ez utóbbit Leonció nem teljesen komplett kislánya etette meg a kutyával. Elmondása szerint nem talált botot, amit odaadhatott volna neki, ezért kreatívan kihúzta a lámpát és annak a szárával szórakoztatta az ebet. Apa teljesen berágott, teszem hozzá joggal, amikor számszerint 4 darab lámpát kukázott ki miatta. Panna ugyanis átjárt hétvégente játszani a kutyával, amivel nem lett volna semmi baj addig, amíg nem kezd el gonoszkodni vele. Az ablakból láttam, hogy füvet, köveket és egyéb dolgokat töm a kutya szájába. Hiába szólt rá Apa, közölte, hogy az ízlik neki!!! Már éppen azon kezdtem gondolkodni, hogy milyen ürüggyel fogom letiltani Pannát a kutyázásról, amikor észrevettem, hogy a kutya anyagcseréjéhez képest feltűnően kevés a kertünkben a kutyagumi. Átnéztem a kerítés túloldalára Leonció kertjébe és legalább 20 Butch által elhelyezett aknát láttam. Gyorsan átmentem és összeszedtem. Ezzel az ürüggyel azonnal megcsináltam a kerítést, megszűntetve ezzel a felügyelet nélküli átjárást.Nagyon sajnálom, mert így a mi közlekedésünk is jóval nehezebb.
Szerintem egyébként nem teljesen kerek valami azzal a kislánnyal. Ha nem szeretném ennyire a szüleit, már régen elhajtottam volna. Hogy értsétek mondok egy példát: Egyik szombaton nálunk játszottak Vivivel. Panna szeretett volna átjönni “Barbizni”. Nem telt el 5 perc sem, amikor sírva kirongyol a gyerekszobából és közli, hogy ő éhes és haza akar menni. Mondtuk neki, hogy itt is van kaja és nagyon szívesen adunk neki, de ő ragaszkodott ahhoz, hogy elmenjen. Bementem Vivivhez, mert azt hittem, hogy összevesztek, de semmi ilyen nem történt. Igazából Vivi sem értette az egészet, mert amíg ő elkezdte kipakolni a babaházat, Panna egyszerre sírvafakadt, hogy-“Vivi nem fogja őt kiengedni a szobából!!!” Mondta neki, hogy felőle akkor megy, amikor akar, erre ő összeszedte a cuccait és elment. Ha más gyerekről lenne szó kételkednék a dologban, de tudom, hogy Vivi ilyen téren nem lódít. A helyzet már kicsit kezd kellemetlenné válni, mert én egyre kevésbé tolerálom a dolgait és hát mégsem mondhatom meg a szüleinek, hogy egy gyökér a gyerek! (bocs, de tényleg!)
Savanyánéval eddig sem volt túl felhőtlen a viszonyom a “vérengzés” (macskák vs. naposcsibe) óta, de most végképp betettem a kaput magam mögött. Megint lett egy új kutyájuk az öreg méregzsák tacskó mellé. Az csak egy dolog, hogy nappal vonyít folyamatosan a kutya, de éjszaka is rázendít, mert a nagyobbik állandóan kilóg a kerítésen. Vonyít, vonyít, vonyít állandóan és átjár hozzánk a kerítésre rágott lyukon keresztül.
Háromszor szóltam a kiscsajnak (Savanyáné lányának), de semmi nem történt. A hétvégén betelt a pohár, mert ismét átjött és felzabálta Butch kajáját. Elkaptam Sné pasiját (szintén IQ fighter) és kértem, hogy találjon ki valamit, mert Apa leegyszerűsíti a történetet sörétek segítségével, mire közölte velünk, hogy a kerítést a szegélynyírónk szaggatta szét!!! (Jelzem, damilos) Ezt inkább nem reagáltam le. Úgylátszik fogta a dolgot, mert estére puffogva, de megcsinálta!
Tegnap este sikerült némi revansot vennem, amikor Sné sűrű bocsánatkérések közepett átjött, hogy szeretné megkeresni az elkóborolt tyúkját, aki 2 napja nem talál haza. Utolsó tartózkodási helye a mi teraszunk volt.
Végül Leoncióék garázsában találtuk meg. Mivel még nem voltak itthon, próbáltam hívni őket, hogy a kertjükben pásztázó halvány fénycsóva én volnék és ne üssön le élből ha meglát. 🙂
A macskák kezdenek hozzászokni Butch jelenlétéhez. Főleg Nyunyesz húzgálja az oroszlán bajszát, ugyanis feltartott farokkal sétál előtte és élvezi, ha a kutya néha jól megkergeti. “Disz iz dö begining a bjutiful frendsip.”
Butch
2008 február 5. | Szerző: Casperanyu
Csatlakoztunk a kutyatartók táborához, így lassan teljes az állatkert.
Vasárnap elindultunk harisnyát venni Vivinek és egy kutyával tértünk haza.
Kimentünk a gyáli piacra-aki járt már itt, az tudja, hogy az elején hosszú sorban állatokat árulnak. Kutyákat, cicákat, nyuszikat, emut. Ki pénzért, ki ajándékba, ki szeretetből, ki kényszerből.
Régebben már érdeklőttünk tenyésztőnél, hogy milyen árban mozognak. 80-100e forint. Egy hölgy 3 ilyen kiskutyát árult már a sor elején, így szinte átestünk rajtuk. Kicsit félve kérdeztünk rá az árra, ami már első hallásra nagyon jónak hangzott. 35e-ért árulta őket. Törzskönyve nincs, de fajtatiszta és gyönyörű. Nem bírtuk otthagyni-Apa ugyan bedobott egy költői kérdést, de a szemében azt láttam: Légyszi, légyszi, légysziiii! Mire vettünk neki egy csomó mindent, lassan egy kertes ház árát költöttük rá! 🙂
Butch lett a neve.
Eddig nem tűnik őrző-védő ebnek, így néha bullpincsinek hívjuk. (Elnézést kérnénk Ebtől) Meghaladja a képességeit a teraszra vezető 3 lépcsőfok. 🙂
Ma elvittük orvoshoz a biztonság kedvéért és a saját megnyugtatásunk miatt. 2 hét múlva kapja az utolsó oltását.
Érkezésének csak hárman nem örülnek-a macskák. Bár tegnap óta rendeződni látszik a viszony és megtörtént az első orrösszeérintés is. Nem mintha életveszélyben lennének, ugyanis a kutya egy kóbor odavakkantásra sem méltatta eddig őket.
Tűzzel vassal
2008 február 5. | Szerző: Casperanyu
Már régóta tervezem, hogy leírjam ezt a bejegyzést az utókornak a babaúszásról.
Köszönöm drága Manka, hogy próbálsz “fényezni” babaúszás témában, de az igazság elkeserítő. :))
Az történt, hogy anno elkezdtünk járni Casperrel tavaly tavasszal az úszásra. Jártunk szorgalmasan, de jött a nyáriszünet és az arcüregem (bár néha azt hiszem, hogy ezek csak kifogások)-lényeg az, hogy nem siettük el a visszatérést. Amikor elmentünk a hosszú hétvégére és újra “vízreszállt” Pufifej, akkor jöttünk rá, hogy ez a jó pár hónap kihagyás bizony mély nyomokat hagyott.
Visszatérni most sikerült januárban. A dologban az a legpozitívabb, hogy így minden héten 2x biztosítva van a meeting a “Mininyúl családdal”. (Tudom, eddig sem rajtuk múlott :)))
Most szombaton is sikerült összehozni egy jó kis közös úszós-játszós napot. Bővebben lehet a témáról olvasni a Mininyúl naplója című blogban, ahol eme történelmi esemény fényképekkel is dokumentálva van.
Szóval elég gyatrán megy a dolog egyelőre, bár az oktató szerint ez teljesen normális reakció és hosszú idő kell , amít teljesen visszaáll. Én a szombati napot megúsztam szárazon (a szó szoros értelmében), hála Apának és Vivinek. Casper fiam viszont nem zárt a szívébe-a folytonos ordítás mellett néha segélykérő pillantásokat küldött felém. Itt jegyezném meg, hogy Apával jobban járt, mint velem, ugyanis neki az óra vége felé már nem volt szíve a merülést gyakorolni vele. Én a magam részéről tuti folytattam volna a terrort, bár lehet, hogy ezt a spártai módszert csak a saját gyerekemnél alkalmaznám, mert szegény Mininyulat első riadalmamban majdnem visítva kikaptam Manka kezéből. (Már szervezem a Nyúl felszabadítási front nevű alakulatot, aki háborút indít a szadista babaúszó módszerek ellen)
Egyébként a Nyuszilány már nagyon ügyes-majdnem egy levegővel szeli át a fél medencét a víz alatt is vigyorogva.(Ebben Mankának nagy része van) 🙂
Holnap is megyünk , remélem már több sikerrel. Bár szerintem a sírás 90%-ban hiszti, ugyanis a gyereknek nem a vízzel van baja. Még a merülésre sem tudom fogni, mert az is megy. Az a helyzet, hogy nem szereti ha csinálni kell valamit, amit nem akar. Ezzel általában mind így vagyunk, de szívszakadás mellett mégis kitartok.
Lehet, hogy elhalasztom a toborzást addig, amíg én is kategórián kívül fogok esni.
Új dolgok
2008 január 29. | Szerző: Casperanyu
Az új autóm:
Lecseréljük a “Micucicut”-ez a kis 16-7-8 éves autómat jelenti. Apa kollégája új autót vett és szerette volna beszámoltatni a régi kis Corsáját. Gyorsan szóltunk neki, hogy annyit mi is adunk érte, így ha minden jól megy, holnap talán már nálam lesz, igaz még csak mutatóban, mert vizsgáztatni kell és Apa kicseréltet pár alkatrészt is.
A régit feltettük hirdetni és úgy néz ki (el ne kiabáljam) holnap el is viszik. Nagyon sajnálom, valószínű meg is fogom siratni. Már akkor facsarodott a szívem, amikor kipakoltam a cuccaimat belőle. (az Apától kapott prérifarkasos szőnyegeimet nem adom!!) 🙂
Az új “hobbim”: neked drága Amcsi!
Szóval a jóga. Renitens vagyok, mert 2 napja megint nem csináltam. Mentségemre szolgáljon, hogy Apa végre 2 egész napot itthon töltött és nem tudtam magam rávenni, hogy este “hozzábújóstévénézés” helyett szenvedjek a szőnyegen.
Ami azt illeti komolyan recsegnek a csontjaim jógázás közben. Kicsit hiányolom, hogy nem magyaráz a dvd semmit, csak a légzést, de ennél szerintem ennél kicsit bonyolultabb a dolog. Még nem csinálom olyan régen, hogy bármiféle pozitív változásról be tudjak számolni, de a lelkemnek mindenképpen jobb. Remélem ezzel a testem is így lesz, ha belejön. 🙂
Az új hír:
Még nem publikus a dolog, de Leonció felesége babát vár (6hetes), így, ha minden jól megy őszre lesz egy új szomszédunk. Ők lányra gyúrnak (annak ellenére, hogy az előző is lány), de érzésem szerint fiú lesz. Nagyon nagyon nagyon örülök. Apa fülét is elkezdtem rágni a mi lenne, ha … témával. Egyelőre vegyes érzésekkel fogadta. 😀
Majdnem új dolog:
Ismét babaúszunk. Ennek örömére létrejött újra szombaton a Mininyúl-Casper féle csúcstalálkozó. A Nyuszilány iszonyú ügyesen úszik már. Mi a sok kihagyás miatt meglehetősen szabotáljuk a gyakorlatokat, de nem adjuk fel és holnap ismét vízreszállunk, ezúttal Apa is jön.
Itt jegyezném meg, hogy tegnap is meg szerettük volna családilag úsztatni a gyereket és nem engedték be egyik uszodába sem, mivel még nincs 3 éves. Meglepődtem. Olyan uszodák mondtak nemet, akik egyébként tartanak babaúszást. Hiába mondtuk, hogy van ÁNTSZ szabványos kakitartó úszónacink, saját felelősségre sem vihettük be 3 év alatt. Meglepődtem és puffogtam, mert szerintem nem normális a dolog.
Fáradtan
Férfitest
Képek
2008 április 16. | Szerző: Casperanyu
Gyerekszoba ahogy én gondolom:
Oldal ajánlása emailben
X